Homeopátiáról

Homeopátia

A homeopatia az európai újkorban rendszerbe foglalt ( Hahnemann 1755-1843), és a hasonlóság természeti törvényét felhasználó gyógyító eljárás. Saját, minden más módszertol eltéro diagnosztikája (betegség felismerése, megállapítása) van, mely az anamnézisre ( kórelozmény, tünetfelvétel), és a beteg megfigyelésére épül. Gyógyszerkincse is egyéni, mely gyökeresen eltér minden mástól a kiindulási anyagok és eloállítási mód tekintetében egyaránt. A világ egy részén a természetgógyászat, vagy az Európai Unió által is ajánlott megnevezéssel, a komplementer medicina, vagy ma Magyarországon a nem konvencionális gyógymód körébe sorolják, mert
- regulációs terápia, tehát a félresíklott vagy kifáradt öngyógyító mechanizmusok regenerálására törekszik.
- holisztikus gyógymód, mert valódi terápiás sikerre csak akkor számíthatunk, ha a beteg testi, lelki, szellemi tüneteit figyelembe vesszük a gyógyszerválasztásban. Sikeres terápia esetén mindhárom szinten kedvezo folyamatok indulnak el.
- gyógyszerei természetes eredetuek, a növények, ásványok és az állatok birodalmából származnak.

A homeopatia lényegét három tézis foglmazza meg:
A hasonlósági szabály: " Similia similibus curentur" (a hasonlót a hasonlóval gyógyítsuk) /Hippokratesz i.e. 460 - 377/ amely azt jelenti, hogy a végtelenül kis mennyiségu hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek a beteg ember ugyanazon tüneteit gyógyítják, mint amit egészséges emberen történo vizsgálatuk során, egészséges körülmények között eloidéztek. Például a vöröshagymából készült gyógyszerrel kiválóan lehet gyógyítani a boséges, hígan váladékozó orr és szem tüneteket, melyek a hagyma szeletelésekor fellépo tünetekhez hasonlítanak. A hasonlót a hasonlóval gyógyítás gondolatát nagyon találóan fogalmazta meg a magyar népi bölcsesség is a közmondásban: " kutyaharapást szorével". Paracelsus megfigyelése is helyes, azaz "ami nagy mennyiségben méreg, az kis mennyiségben gyógyszer."

Második homeopátiás alapelv a gyógyszervizsgálat.

A harmadik alapelv a gyógyszerkészítés.

A homeopatia elonyei
- komplex diagnosztikus és terápiás rendszer
- a szakma szabályainak betartásával mellékhatás mentes
- regulációs, tehát nem tünetelnyomó módszer
- minden terápia edzi a szervezetet, felkészítve ezzel a következo betegségek sikeresebb kivédésére
- tartós, mély és szelíd gyógyulást eredményez
- acut (hirtelen fellépo) betegség esetén gyors gyógyulást hoz, laikus is megtanulhatja
- holisztikus szemléletu. A homeopatia az emberrel, mint egységes egésszel foglalkozik.
- sablonmentes, individuális módszer
- mind a materia (anyag), mind az ezoterika irányából megközelítheto
- alkalmazása kellemes
- a gyógyszerek tekintetében olcsó, még hazánkban is, ahol más európai országokkal ellentétben a biztosító nem támogatja
- a jól megválasztott homeopátiás gyógyszer alkalmas lehet a gyógyításra, nemcsak tünetmentesítésre, még krónikus betegségek esetén is

A homeopátia hátrányai: - idoigényes és nehéz a gyógyszer kiválasztása
-. krónikus (régebb óta fennálló) betegséget csak vizsgázott, tapsztalt homeopata orvos kezelhet eredményesen
- jól kiválasztott homeopátiás gyógyszer mellett is lassú a krókikus beteg gyógyulása, holott a beteg gyors és látványos sikert vár
- a beteg, betegség folyamatos figyelemmel kísérése szükséges, mert ha változnak a tünetek változhat a megfelelo gyógyszer is
- a betegnek jól és pontosan kell elmondania a tüneteit. A jó homeopátiás gyógyszer megtalálásához elengedhetetlen a "teljesértéku tünet". Ennek négy jellemzoje a :
- aetiológia, azaz a betegséget kiváltó ok
- lokalizáció, azaz a tünet pontos helye
- érzések jellege, azaz a beteg figyelje meg magát, tudja elmondani a tüneteit: pl. nem elég a fájdalom, kell a jellege, hogy szúró, maró, szaggató, égo, nyomó stb.
- modalitása, ami azt jelenti, hogy milyen természetes hatások, pl. ido (napszak), idojárás, testhelyzet, mozgás, nyugalom, érintés, étkezési szokásk rontanak illetve javítanak a tüneteken Legfontosabb az egyedi, különleges,csak a betegre jellemzo tünet, viselkedés, vagy tünet, viselkedés változás.

A homeopátia határa ott van, ahol a felerosíteni szánt öngyógyító mechanizmusok kimerültek, vagy ahol irreverzibilis (viszafordíthatatlan) anatómiai, szervi károsodások következtek be. A sikertelenség oka lehet még a beteg nem megfelelo együttmuködése és a nem megfelelo gyógyszer is.

A homeopátia különbözo irányzatai:
1. Klasszikus ( Hahnemanni) irányzat. Jellemzoi:
- képviseloi elsosorban egy monokomponensu készítményt ( a gyógyszerben egy hatóanyag van, és a gyógyszer magas potenciálú) alkalmaznak lehetoleg egyszeri dódisban
- Nagy súlyt helyeznek a testi, lelki és a pszichés tünetek együttes vizsgálatára ( Individuális gyógyszer választás).
- A világon kb. 2700 monokomponensu homeopátiás gyógyszer létezik, amely a gyógyszer vizsgálatok következtében állandóan bovül. Magyarországon jelenleg 200 feletti a jelenleg állandóan beszerezheto monokomponensu gyógyszer, ami állandóan bovül és lehetoség van egyedi importra is.
- a gyógyszerforma általában a nyelv alatt elszopogatott szacharóz (cukor) golyócskák.

2. Klinikai
3. Komplex

Jellemzoi
- bevált klinikai indikációk alapján készített komplexeket ( a gyógyszerben több hatóanyag van) és/vagy több (1-4) alacsony-közepes potenciálú monokomponensu készítményt alkalmaznak a gyógyítás során többszöri, ismételt adagban.
- a gyógyszerforma változazos: golyócskák, tabletták, kenocsök, kúpok, injekciók
- Pl. egy német gyárnak kb. 1000 komplex készítménye van, ebbol 56 van jelenleg Magyarországon, az összes Magyarországon hozzáférheto komplex készítmény száma kb. 80.
- acut betegségben recept nélkül hozzáférhetok, laikusnak is megtanulhatók a készítmények, de forduljon bizalommal gyógyszerészéhez és orvosához.
Potenciákról

A készítmény nevében szereplo betu és számjelzés kizárólag a homeopátiás készítmény sajátja. Megmutatja, hogy a készítmény milyen hatáserosségu és jellemzi az eloállítás során alkalmazott technológiai folyamatot is.

Leggyakrabban a tízes (decimális) D, és a százas (centezimális) C potenciákat használjuk. A hatás erossége a számsor növekedésével no ( az anyagmennyiség csökken , C12 felett "nincs benne" anyag ).

- Az alacsony (D2-D6, C5-C9) és a közepes (D12, C12-C15) potenciák a testi, fizikai tüneteket gyógyítják.

- A magas (D30-D200 C30-C 10 000, LM1-LM30, Q1-Q30) potenciák a teljes szervezetre hatnak, beleértve a lelki és érzelmi hatásokat is. Ezek alkalmazásánál több tünet pontos egyezése szükséges, különösen krónikus betegségek kezelése során.

Az adagolásról általában
Az alacsony potenciából (D2-D6 , C5-C9) naponta 3-4 x 5 golyócskát, a közepes potenciából (D12, C12-C15) naponta 2 x 5 golyócskát, a magas potenciából (D30, C30) naponta, kétnaponta esetleg hetente 1 x 5 golyócskát, a magasabb potenciából ( D200, C200 ) hetente, havonta 1 x 5 golyócskát, a nagyon magas potenciákból ( C1000-C 10 000) havonta, fél évente 1x 5 golyócskát veszünk be.

Súlyosabb esetekben ( magas láz, ételmérgezés, súlyos sérülés, szülés) akár 5-10 percenként, majd javulás esetén a bevétel gyakoriságát csökkentjük (óránként stb) a tünetek megszunéséig. Ha 3-6 adag után nem észlelünk javulást, akkor rossz szert választottunk.

Szükség lehet a szer egyszeri adagjának az elosztására a nap folyamán. Ilyenkor 5-10 golyócskát 2 dl vízben feloldunk, muanyag kanállal keverve, majd kortyonként, vagy müanyag kanállal adagoljuk a betegnek. Súlyosabb esetben 5-10 percenként is adhatunk belole. Minden esetben a javulás mértékének megfeleloen csökkentsük a bevétel gyakoriságát ! A gyógyulást hozó legkisebb adag a legjobb ! Ha a tünetek javulnak az adagolás gyakoriságának csökkentése mellett esetleg növelhetjük a potenciált, ami "mélyebb" gyógyulást eredményezhet, foleg krónikus esetekben.

Bevételi szabályok
A homeopátiás golyócskákat a nyelv alatt kell elszopogatni. Csecsemoknek ill. bizonyos esetekben kevés vízben feloldva fecskendobol csepegtetve ill. muanyag kanállal lassan adagolva is adhatjuk, ha lenyelik az sem baj. A gyógyszerekek szedésével egyidejuleg ne használjunk kámforos, mentolos kenocsöket, bedörzsölo szereket és lehetoleg ne igyunk kávét, teát, aromás italokat ! Általában a bevétel elott és után fél órával ne együnk, igyunk, dohányozzunk, mentolos fogkrémmel ne mossunk fogat és ne rágózzunk !
Hogyan tároljuk a homeopátiás gyógyszereket ?
A gyógyszereket nem szabad fuszerek, kávé, tea, aromás, illatos anyagok mellett, nagy feszültségu elektromos eszközök ( rádiótelefon, mikrosüto, számítógép, TV, video) egy méteres körzetében, valamint sugárzo ho ( napsütés, infra lámpa, kályha ), illetve egyéb elektromos-, ultraibolya- és mágneses sugárzást kibocsátó ( mágnes, UV lámpa, solárium stb) tárgyak hatásának kitéve tárolni. Legcélszerubb egy szekrényben vagy egy dobozban, gondosan rendben rakva tárolni a készítményeket.

Rajan Sankaran : A homeopátia szellemisége
Jegyzet, kiemelés stb.

I. Beteg állapot:
- A szervezet által felvett magatartás egy bizonyos helyzet túlélése érdekében.
- Egy mentális és fizikai állapot, egy adott szituációnak megfelelo magatartás.
1. Amíg a szituáció fennáll, amíg ez a viselkedés adekvát és összhangban van az adott helyzettel, addig semmilyen kezeléssel nem lehet rajta segíteni.
2. Akkor kell kezelni, amikor:
A) Az adott szituáció nem áll fenn
B) Most más a szituáció
C) A reakció nincs arányban a szituációval
- A kezelendo betegség ily módon az egész személyiség megbetegedése; egy túlélési mechanizmusként alkalmazott magatartás, amely megfelelo reakció volt egy olyan helyzetben, ami jelenleg már nem áll fenn.

II. - Melyik betegség-gyökér aktiválódik ?
A betegség-gyökerek kialakulása:
1. Ha egy intenzív érzelmi állapot hosszú ideig fennáll valakinél.
2. Az anya terhesség alatt átélt intenzív érzelmi állapota.
3. A szülok uralkodó betegség-állapotai a gyermek fogamzása idején.
4. A szülok betegség-gyökerei a fogamzás idején a gyermeknél szintén betegség gyökérként jelentkeznek.

III. Mi a kiváltó ok (szituáció)?

IV. Aránytalan reakciók
Egy kiváltó ok a stressz hatására egy adott állapotban aránytalanná válhat; ez a reakció nagy akaraterovel olykor enyhítheto.
1. gyökér nélküli betegségek: -járványok: a fertozött emberek többségének egyforma az állapota, ezért ugyanazokra a homeopátiás szerekre fog reagálni Ha a stresszhatás túl eros és a szervezet nem tud megbírkózni vele, az biztos halálhoz vezet. Ez a behatás azonban az esetek többségében nem ennyire intenzív, de az aránytalan reakciók óriási megterhelést jelentenek, amit a szervezet már nem tud elviselni.

V. Betegség elemei
1. az egész szervezet általános muködési zavara: Selye János: általános adaptációs szindróma-fogalma: -egy adott helyzetben a túlélést szolgáló alkalmazkodás: nyilvánvaló,hogy ha ez a szituáció valóban fennáll és eléggé intenzív, akkor az ilyen alkalmazkodás biztosítani fogja a túlélést, tehát nem szorul kezelésre. - ellenben, ha nem valóságos, vagy nem áll arányban a beteg reakciójával. akkor maladaptáció, és mint ilyen, változást igényel
2. helyi problémák:

A betegség oka : egy téveszme

Megállapítható, hogy a múltban a beteg, vagy egy korábbi generáció képviseloje átélt egy helyzetet, amelyben ez a fajta viselkedés szükségszeru volt. Az ember belso kényszerbol a megszokott módon viselkedik akkor is , amikor másfajta cselekvés lenne a megfelelo. Az esetek többségében szabadon eldönthetné, hogyan reagáljon, de csaknem mindig ugyan azt az egy-két reakciótípust választja, függetlenül az adott helyzettol. Ezek a rögzült reakciótípusok, kényszeres cselekvések annak a megrögzült szemléletmódnak a következményei, ahogyan látja önmagát és azt a helyzetet, amelyben éppen van. Mindenkinek meg kell vizsgálnia önmagát, hogy milyen kényszerek és rögeszmék muködnek benne, mi korlátozza, milyen helyzetekben érzi kellemesen magát és miért. Ez alapján megtudja, milyen fixa ideái, félelmei vannak, mikor cselekszik szabadon, mikor kényszeresen; képet kap a szituáció egészérol és rájön, hogy ez egy téveszme.

A tudatosság változást idézhet elo.

A szituációs stressz és a kóros stressz-reakció között a fo különbség, hogy szituációs stressz esetén (vagyis amikor az illeto egészséges) úgy érzi, minden rendben van vele, és egyáltlán nem különbözik a többi embertol.

A beteg ember különállónak és negatív értelemben különlegesnek érzi magát.

A téveszme tudattalan, soha nem tudatos.

A téveszme az egóhoz kötodik.

Hahnemann: Organon 9.§

Hahnemann: Organon 9.§ Az embert egészséges állapotában élteto szellemi természetu életero (autokrácia) az az ero, amely élteti és korlátlanul uralja az anyagi testet ( a szervezetet), biztosítja a szervezet minden részének csodálatraméltó, harmónikus , eleven muködését, az érzékelés és életfunkciók tekintetében egyaránt; így tehát a bennünk lakozó, értelemmel bíró szellem szabadon felhasználhatja ezt az élo, egészséges eszközt létezésünk magasabb rendu céljai érdekében.

Bóna László : Szenvedésben hasonló (Az élet homeopátiás rendje)
Új Paradigma Szentendre 2004 Szerkeszto Berezvai Ildikó Szakmai lektor: Horváth Katalin dr. Rövid kedvcsináló a könyvhöz:
ALAPVETÉSEK
1. Homoion pathos (görög) : hasonló szenvedés Dr. Samuel Hahnemann német ovos és gyógyszerész 1755-1843
Hippokratesz: A gyógyítás két elve:
A) az ellentétek elvén, ellenkezo, elnyomó, csillapító szerekkel (contraria) és
B) a hasonlóság elvén, a tünetekhez hasonló állapotot kiváltó szerekkel (similia). A homeopátia a hasonlóság elvén alapuló gyógymód. Arra az alapelvre épül, hogy "similia similibus curentur", vagyis hasonló a hasonlóval gyógyítható. Hahnemann rendszerbe foglalta azt a jelenséget, hogy a a gyógyító szerek olyan sajátos állapotokat hoznak létre, amit képesek meg is gyógyítani egy másik emberben, ha o ehhez hasonló állapotban van. Amilyen állapotot egy szer kivált, ugyanazt az állapotot gyógyítja is. Az idok során a gyógyszerképek egyre pontosabbá váltak, használatuk során egyre több tudás halmozódott fel róluk, egészen addig, amíg a legtöbbet használt szereknek már nem pusztán az általuk kiváltott tünetei váltak ismertté, hanem érthetové vált egy, a tünetektol elvonatkoztatható lelkiállapot is, ami jellemzo egy adott alkatú emberre vagy speciális élethelyzetre. És e gondolat mentén vált érthetové az egyes szereknek egy elvont esszenciája, feltárult egy szerbe rejtett embertípus, alkat és élettéma, egészen a sorskérdésekben való hasonlóságokig. A homeopátia történetében nem pusztán az egyes gyógyító anyagok tulajdonságait rendszerezték a különbözo gyógyszerkönyvekben, hanem az általuk kiváltott tüneteket is rendszerbe foglalták, hiszen a gyógyító a tünetekkel találkozik, azokból olvas, azokból kell megtalálnia a szert, amire jellemzoek a tünetek, amiket tapasztal. A tünetek rendszerezésébol készültek az úgynevezett tünetjegyzékek, repertóriumok. A homeopátia hasonlóság-elve értelmében a gyógyító feladata az, hogy megismerje a beteg tüneteinek pontos képét a tünetek teljessége és individualitása szerint. Vagyis különös figyelmet szenteljen a teljeségnek; a testi tüneteken vagy a szervezet muködésére általánosan jellemzo tüneteken túl, a lelki, mentális tüneteknek is, és külön figyelmet szenteljen az egyén individualitására rámutató feltuno, sajátos egyedi tüneteknek. Az így feltérképezett, a tünetek fontossága szerint elrendezett tünetképet a homeopátiás gyógyító megfelelteti azzal a szerrel, aminek ismert gyógyszerképe a leghasonlóbb ezzel a tünetképpel. Minél teljesebb a hasonlóság, annál eroteljesebben muködik a természet törvénye, a hasonlóságon alapuló gyógyító ero. Mivel a homeopátia hasonlóság alapján muködik, valójában a gyógyító szerek nem anyagi hatásuknál fogva hatnak,, pusztán csak információt, impulzust adnak a betegnek, hogy megértse, mi ellen is kell védekezni, mi is az a probléma, akár lelki, akár testi, amit meg kell oldania. Ezért a homeopátia nem anyagi formában adja a betegeknek a szereket, hanem Hahnemann által kikísérletezett, úgynevezett potenciált formában. Azt fedezte fel, hogy a gyógyító szerek hatása nem csökken, hanem éppen ellenkezoleg, no abban az esetben, ha a kiindulási anyagnak a mérgezo hatását csökkenti, vagyis hígítja. Kidolgozta a homeopátiás gyógyszerkészítés speciális módját a potenciálást. A kiinduló ásványi, növényi vagy állati eredetu anyagot nagymértékben hígította, majd "dinamizálta", vagyis ütögetve sokszor összerázta vagy hosszasan dörzsölte, mechanikai energiát juttatva ezzel a hígításba. Ezzel az eljárással a potenciálás máig sem pontosan ismert módon kibontja, hatékonnyá teszi az állati, növényi, ásványi anyagokban rejlo erot, felszínre hoz egyfajta rejtett információt, ami bizonyítottan eros hatásokat tud kelteni.

Elso fejezet: A szabadság betegsége - a betegség szabadsága
Kecskék a póznán Mi az a láthatatlan központ, ami köré az ember fel tud tekeredni úgy, hogy maga sem tud róla, ezért letekeredni sem tud ? Csak érzi, hogy szorul e körül a láthatatlan központ körül a hurok. A betegség, úgy tunik, éppen ilyen pózna. Ki vetette bele az embert abba, amit kívülrol nem láthat és miért ? Nyilvánvalóan valami olyasmi, amit nem birtokol, amit nem irányít, akarattal nem szabályoz. Az uralhatatlan, megfékezhetetlen érzései, gondolatai, megtanult, elfogadott, magával azonosított elvei, szabályai, véges ismeretei a világról, vagyis saját maga által létrehozott saját világa, hiedelmei, téveszméi, saját világának behatárolt és meghatározott rendje. Mettol meddig terjed az egyéni világ szbadsága, határa ? Mennyire szabadon alakul, mennyire alakítható ? A pózna maga a betegség az egyéni hiedelemrendszernek az a része, ami fogva tart, ami változtathatatlan, ami korlátoz és nem szabadságot ad, aminek a megváltozhatatlansága egyre jobban behatárolja az életet, és ami a "valami nincs rendben" érzést adja, vagyis betegségérzéssel jár. Vagy nem a pózna a betegség, hanem a feltekeredés ? A pózna egyben maga a biztonság, az az érzés, hogy tartozunk valahova, hogy az életnek biztonságos és érezheto keretei vannak. A pózna az az érzés, hogy vagyunk, hogy kiterjedhetünk, hogy lehetoségünk van élni. Lehet, hogy nem szabadon kell engedni a kecskét, hanem csak letekerni, ha feltekeredett. Mihez kezdene a kecske karám nélkül, a többiek nélkül, a jól ismert kert és legelo és gondozó nélkül. A kecske, ha feltekeredik, akkor a számára elfogadható saját világának korlátait szukíti be, anélkül, hogy tudna róla. Annak a rabja, ami ot életben tartja. A sorsába betegszik bele, de a sorsán belül kell segíteni neki, vagyis le kell tekerni. A kecske ha már végzetes számára a feltekeredés, és már mozdulni sem bír, már véletlenül sem képes letekeredni, akkor csak rángatni képes a kötelet. Akár addig rángatja, amíg meg nem sebesül, bele nem pusztul, vagy amíg nem jön végre segítség. A gyógyítás ennek értelmében nem más, mint annak megértetése a beteggel, hogy betegségének gyökere abban az általa létrehozott valóságban van, ami világlátásának, hiedelemrendszerének alapja. Jan Scholten, napjaink egyik legkiválóbb és legismertebb holland homeopata gyógyítója ( a "periodusos rendszerre megalkotott" homeopátiás "elmélet" kidolgozója), azt mondta budapesti szemináriumán, hogy "a betegség olyan, mint egy labirintus, a homeopátiás szer pedig olyan, mintha egy térképet adna ehhez a labirintushoz, hogy segítsen belole kitalálni". Hahnemann úgy gondolta, hogy ami megbetegít az nem anyagi, hanem lelki minoség. A gondolatok, lelkiállapot, hiedelemrendszer, világkép, mentális minták, viselkedés a betegség talaja, csupa nem anyagi szintu minoség. Olyan gyógyszerre van tehát szükség, ami az anyagnak is csupán a lelki állapota, szellemisége, gondolata. Amibol létrejött.
Most idopontokat adok különféle embereknek (Bóna László), akiknek egy-két órában meghallgatom a teljes életútját. Kérdezek tolük. A saját maguk által felépített saját világképük érdekel . Melyek a hitelveik,életvezetési szabályaik, viselkedésmintáik, hiedelmeik, álmaik, félelmeik, érzéseik, reményeik ? Miért élnek? Miért küzdenek? Mire vágyakoznak? Elmondják problémáikat; kérdezek, ha nem értem oket. Beszélgetünk. A homeopátia egyetemes látásmódja, törvényei, értelmezése szerint igyekszem megérteni és elemezni élethelyzetüket, problémáikat. Néha beírom oket a naptáramba egy késobbi idopontra.

"Ha gyógyítunk - mondta Scholten - akkor a betegnek visszadjuk a szabadságát. Minden homeopátiás szer szabadságot, ezzel együtt szeretetet ad".